„Ez már megint egy olyan reggel. A gyerekek egymást piszkálják, senki sem öltözik, folyamatosan hallgatod, hogy AAANNYYAA. Még öt perc. Elkésünk-elkésünk-elkésünk, „igyekezz már, ne azt vedd fel, kacsaláb”. Ekkor valami belül elpattan nála, rájön, hogy nem sárga a zokni, hanem fehér. Sír, toporzékol, le akarja cserélni, pedig ő választotta. Megemeled a hangod. Még jobban sír. Az óra egyre jobban ketyeg, az idő sürget, már muszáj indulni és kész, eddig bírtad: rákiabálsz. Megint rákiabálsz, pedig ezerszer megfogadtad, hogy nem teszed. Meg akarod őrizni a hidegvéred, de egyszerűen képtelen vagy rá, valahol mindig elcsúszol. Utálod magad érte, nem akarsz ilyen anya lenni… Ez a nap is jól indul… „
Ismerős az érzés? Ha igen, akkor tudnod kell, hogy nem vagy egyedül, rengeteg szülő küzd ezzel a gonddal.
Szeretnél te is olyan anya lenni, aki nyugodtan szemléli a hisztiző gyereket, de fogalmad sincs, hogy hogyan tudnád az érzelmeidet kontrollálni. Tudod, hogy ez így nem jó. Egy békés, boldog otthont szeretnél teremteni, olyat, ahova mindig öröm az összes családtagnak haza érkezni, ahol nem félelmet váltasz ki a gyermekedből, ahol nem magadat utálva, marcangolva mész aludni esténként. Szeretnéd, ha igazán boldog gyermekkort tudnál biztosítani, olyat, amire öröm lesz visszaemlékezni. De elfogytak az eszközeid. Mégis mit csinálj? Hogyan érd ezt el?
1.) Ismerd be, hogy hibáztál: Miután megnyugodtál, menj oda a gyermekedhez, öleld meg és mondd el neki, hogy nem akarsz többet kiabálni vele. Hibáztál. Te is tanulod még, elő fog fordulni, hogy máskor is kiabálsz, de egyre kevesebbet lesz ilyen.
2.) Ismerd fel, hogy mennyire fontos az, ahogyan a saját érzelmeidet kezeled: a gyermeked tőled tanulja az érzelmek kifejezését, kezelését. Ha empátiát mutatsz valami miatt, akkor ő is empátiát fog mutatni. Ha te kiabálással akarsz elérni valamit, akkor neki is ez lesz a módszere.
3.) Emlékeztesd magad arra, hogy még csak gyerek: azért viselkedik úgy, ahogy, mert az ő korosztályának ez az életkori sajátossága. Az agya még nem elég fejlett ahhoz, hogy az érzelmeit megfelelően szabályozni tudja. Tudatosítsd, hogy a hiszti, a dac az nem azért van, mert rossz, hanem, mert még nem képes az indulatait megfelelően szabályozni, az érzelmei ilyenkor még nagyon könnyen átveszik az irányítást.
4.) Hagyd, hogy megélje az érzelmeit! Ha empátiát mutatsz irányában és elfogadod, bármit is érez, akkor is ő is megtanulja elfogadni. Ez az első lépés ahhoz, hogy megtanulja a kezelésüket. Mihelyst megtanulta kezelni az érzést, meg tud tanulni megfelelően viselkedni is.
5.) Ha felidegesíted magad, állj meg! Ne csinálj semmit, ne mondj semmit, szállj ki a helyzetből. Ülj le egy kicsit, menj ki, sírd ki magad, vegyél pár mély lélegzetet, de addig ne reagálj, amíg dühös vagy.
Az érzelmek irányítása nagyon nehéz feladat. Hatalmas önkontrollt igényel és lesz, amikor belebuksz. Nem baj, ne add fel, egyre kevesebbet fog előfordulni és el fog jönni az a nap, amikor rádöbbensz, hogy több hete nem kiabáltál már.
És tudod mi benne a legjobb? A gyermeked az szemed előtt alakul át. Látni fogod, ahogy ő is dolgozik saját magán, ahogy megtanulja tőled, hogy hogyan fékezze meg a dühét. Észre fogod venni, hogy nem azért hall téged, nem azért figyel rád, mert épp kiabálsz vele.
Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a gyermekneveléssel, babavárással foglalkozó csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.
kép: pinterest
A blogon elérhető fenti tartalmak (szerzői művek) bármilyen felhasználása engedélyköteles; a felhasználás engedélyezésére Jogosult rendelkezik a szükséges jogokkal. A felhasználási engedélyt külön írásban adja meg.