Újra itt van. Áll az ágyad mellett és néz, bámul rád a sárga, világító szemével. Egyszer megkérdezted tőle, azért sárga a szeme, hogy éjjel is lásson. Fel sem kell nézned, érzed őt, libabőrös lesz az összes végtagod tőle, pedig meleg van. Egyre beljebb süppedsz az ágyba és betakarod a fejedet is. Nem akarod látni, nem akarsz vele beszélgetni, éjjel ijesztő. Nappal nem gond, kedves játszótárs, mindig mesél az életéről, babázik veled. Többször is szóltál már róla anyának, aki ilyenkor körül néz a szobában, megnéztek együtt minden sarkot, villanyt kapcsoltok, de ő addigra már eltűnik, anya nem is érti, hogy mitől félsz, kezd türelmetlenné válni, esténként inkább megengedi, hogy bebújj melléjük az ágyba. Időnként még ott is hallod, ahogy recsegteti a padlót, de valamiért akkor nem olyan félelmetes, anya-apa mellett nem annyira az. Ahogy telt múlt az idő, egyre kevesebbszer jelent meg, átvette a helyét az első Barbie baba, a játék katona, a szuperhős plüssállat mese szereplő. Lassacskán feledésbe merült, csak egy-egy róla készült, időnként előkerülő rajz emlékeztet rá.

Ehhez hasonló élménye, képzeletbeli barátja nagyon sok gyereknek van, többnyire vele egyidős és hozzá hasonló karakter, olyan testi és lelki tulajdonságokkal, amelyek a „gazdája” aktuális pszichés szükségleteihez igazodnak. Nem kell miattuk aggódni, a lelki egészségre pozitív hatással vannak sőt, segíti a kognitív fejlődést, segít megbirkózni az egyszerű, hétköznapi társas stresszhelyzetekkel, közösségből hozott konfliktusokkal. Ha egyedül érzi magát, akkor is „elővehető”, kiválóan lehet vele szerepjátékozni. Ez a teremtmény nem feltétlenül ember. Lehet állat, aktuális kedvenc mesefigura, esetleg a valóságtól elrugaszkodott külsővel rendelkező fantázia teremtette szereplő. Időnként az is előfordul, hogy nem csak egy-egy fantázialény kel életre, hanem egy teljes képzeletbeli világot alkot magának vagy a képzeletbeli barátjának a gyermek (paracosm). Megjelenhet akkor is, ha nagy stresszel járó változást tapasztal, ilyen lehet a költözés, óvoda váltás, válás, egy szeretett személy halála…
A közösségi háló anyukákkal foglalkozó csoportjaiban nagyon gyakori téma az, amikor egy kisgyermek, csecsemő lát „valamit”, ami a szülőt megijeszti, mert ő viszont semmit sem érzékel vagy ha igen, akkor az egy idősebb épület gépészeti problémáiból (is) fakad(hat)ó, többnyire hangjelenség, esetleg egy különös érzet, olyan, mintha valaki más is lenne jelen a helyiségben. Erre a jelenségre magyarázat lehet, hogy a kisgyermekek nevelésével járó stressz, alváshiány, fáradtág, esetleges izoláció, hormonális változások által az agyban okozott neurokémiai változások idézhetnek elő bennünk ilyen érzetet.
De mi van akkor, ha a világ több ennél? Mit tegyünk, ha úgy gondoljuk, hogy tényleg természetfeletti lény munkálkodik az otthonunkban, játszik a gyermekünkkel? A kérdésemre a választ egy amerikai ezoterikus csoportban kaptam meg. Az ő hitük szerint a gyerekek látják a lelkeket. Szerintük sok elsőszülött, játszótárs nélküli gyermeknek van saját „szelleme”, aki szintén gyermek és együtt szoktak játszani, beszélgetni. Ez a szellem lehet egy spirituális vezető, egy elhalt ős lelke, egy angyal vagy egy „klasszikus” szellem. Ezek a lények lassacskán eltűnnek a gyermek életéből – vagy csak nem érzékeli őket többet – ahogy növekszik.
Előfordulhat, hogy a gyermek el kezd félni, sírós lesz, dühös, hangulatingadozásai lesznek vagy nem alszik. Ilyenkor a szellemmel pont azt kell csinálni, mint más nem kívánt vendéggel: ki kell rúgni. Hogyan? Állítólag azok a gyermekek, akik érzékelik őket, el is tudják küldeni. Egyszerűen meg kell kérni, hogy menjen el. Vannak akik szerint rituálékat kell alkalmazni: papot hívni, házat felszentelni, imát mondani… Más hitvilág növényeket, ásványokat hív segítségül: többnyire zsálya füstjével tisztítják a teret.
És ha ekkor sem megy el..? Akkor könnyen elképzelhető, hogy idegrendszeri probléma van a háttérben.
A képzeletbeli barátról a gyerekek tudják, hogy nem igazi. Abban az esetben, ha nem tudja megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, ha a képzeletbeli barát a kényszeríti őt valamire, akkor az már lehetséges, hogy patológiás hallucináció és mindenképpen orvoshoz kell vele fordulni.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.