Azt mondják, a nők két dologért tesznek meg mindent: azért, hogy legyen gyerekük és azért, hogy ne. Mi van akkor, ha valaki a kamaszkori szexuális szárnypróbálgatások alatt lesz terhes?

Kezedben a teszt. Pozitív. Nem ezt vártad, nem erre készültél, még túl fiatal vagy ahhoz, hogy anya legyél. Pedig védekeztetek… Akkor mégis hogy történhetett? Hogy alakulhatott így? Igazából már mindegy, ez van… De most mi legyen? Hogyan tovább?

Nem fogod elvetetni, azt biztosan tudod. Az bűn.

 A szüleid biztosan segítenek még akkor is, ha a partner már nem lesz partner. De mit mondj? Hogyan nézz ÍGY mindenki szemébe? Nálatok ez szégyen…

Még nincs hasad, nem látszik, de tudod, hogy mindenki tudja. Süt a tekintetükből a lenézés: „Gyereknek gyereket?” „ Jaaaaj, Te még ehhez túl fiatal vagy!” Volt olyan is, aki félrehívott és megjegyezte, hogy még van időd „elintézni”. Akkor és ott csak álltál megkövülten és azt hitted, hogy rosszul hallasz. Mi köze hozzá? Miért szól bele? Nem az ő gyereke! Miért nem tiszteli a magánéletedet?

 A szüleid jól fogadták, azt mondták, hogy a Te döntésed, neked kell együtt élned a következményeivel. Nem mostanra tervezték, hogy nagyszülők lesznek, de elvégre már nagykorú vagy, betöltötted a 18-at, amiben tudnak, segítenek.
Az első igazi keserű pirulát a pici születése után kaptad a csecsemős nővértől a hátad mögött, mikor nem vett észre: „na, ennek is a szülei fogják felnevelni a gyerekét!” Te tudtad, hogy nem így lesz, tudtad, hogy mindent meg fogsz azért tenni, hogy a kicsikédnek szép gyermekkora legyen.

Felelősséggel tartozol érte.

Ő az egyetlen ember, aki igazán hozzád tartozik, az egyetlen, akit feltétel nélkül szeretsz és viszont szeret téged. Ha kell, órákig ringatod, mikor a hasfájástól sír és tehetetlenségedben Te is sírsz vele. Ha kell ringatod, amikor fogzik, ringatod még akkor is, mikor már összeesel a fáradtságtól, csak neki ne fájjon és tudjon pihenni.

…és ennek ellenére megkérdőjelezik, hogy jó anya vagy-e. A védőnő sokkal többet van nálad, mint egy átlagos anyukánál, igazából nem segít, nézi, hogy mit csinálsz. Zavar. Nem veszi észre, hogy nem tudsz tőle pihenni, de hallgatsz, mert a gyermeked érdeke ezt kívánja. Mikor új gyermekorvos jött a közösségbe ő is fenntartásokkal fogadott: „Magának még nem kellett volna gyerek!” Legszívesebben rávágtad volna az ajtót, de a babád miatt nyeltél egyet és inkább nem szóltál vissza.

Ahogy telik az idő, úgy lesztek egyre kevésbé szóbeszéd tárgya, megszoktak titeket. Időnként, mikor egy-egy ismerős ismerőse megtudja, hogy Te már anyuka vagy, akkor vagy kutatja az arcodon az idő jeleit vagy egyszerűen rákérdez a korodra és megjegyzi, hogy „ő a Te korodban még bulizott” vagy „ő a Te korodban még magát is épp, hogy el tudta látni, nem hogy egy gyereket!” esetleg viccesen-gúnyosan megkérdezi, hogy „ és, mikor jön a következő?”

Az óvodában Te vagy az egyik legfiatalabb anyuka, az, amelyik most kezdi a karrierjét. Hiába van más is hasonló anyagi helyzetben, mint Te és a gyermeked, mégis csak az ő cipője kapja a szánakozó tekinteteket, pedig az is új, csak nem annyira drága, mint a többieké. Nem is mersz nagyon közeledni a többi anyukához, feszült vagy szülői értekezleten is.

Az idő a barátod. Mivel Te hamarabb lettél édesanya és hamarabb vállaltál felelősséget, ezért a munkahelyeden is jobban megállod a helyed. Bizonyítanod kell, gyermeket eltartanod. Haladsz is szépen felfele a szamárlétrán. Megtanultad, hogy nem az életkorodtól leszel felnőtt, hanem attól, hogy felvállalod a tetteid következményeit és kihozod a legjobbat belőle. Megtanultad, hogy a saját szükségleteidet másé elé kell helyezned, ha a helyzet azt kívánja. Pár évvel ezelőtt még a gyermeknevelés okozta fáradtság miatt volt ez, most pedig a munkahelyed várja el. A többiek még nem tudják ez megcsinálni, Te már megtanultad. Előnyt kovácsoltál belőle.

Azért hoztam a mai posztban ezt a történetet, mert a héten nem volt olyan nap a tanácsadások során, amiben ne merültek volna fel a fiatal anyákat ért társadalmi stigmák. A történet kitaláció, viszont a benne szereplő idézőjelbe tett mondatok elhangzottak.

 Az volt a célom, hogy bemutassam, hogy egy-egy pikírt megjegyzés milyen károkat tud okozni. Szándékosan egy ilyen történetet írtam, nem pedig egy olyat, ahol a gyermekből bűnbak lesz… Szándékosan nem egy olyan történetet írtam, amikor az kismama inkább megöli magát, mintsem szégyent hozzon a családjára.

De akkor mit mondj? Hogyan reagálj?

- Milyen szép kismama vagy!
- Nagyon nehéz lehet neked, de jól csinálod, jó anya vagy.
- Ahogy nő a kicsi, úgy lesz könnyebb!
- Büszke lehetsz a babádra, nagyon szépek vagytok együtt!

Ezek azok a mondatok, amikkel biztosan nem ártasz, sőt érezni fogja a támogatásodat.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.
                              Kép: pinterest.