Levendula-Lilla.net

arc-en-ciel

Szoptatás világnapjára - bűntudat és stigma

2020. augusztus 01. - Lilla.Levendula

A szoptatás világnapjáról nekem tudjátok mi jut eszembe?

A mom guilt, a mom shaming, a stigma.

Az anyukák többsége nem úgy indul neki, hogy tápszerrel eteti a babát. Sokan már a várandósság elejétől - sőt, a babatervezéstől - arra készülnek, hogy majd anyatejjel táplálja a gyermekét.

Készül rá: elolvassa a releváns szakirodalmat, megvesz minden kiegészítőt a vitamintól a szoptatós párnáig, aztán eljön az a nap. Az a bizonyos, amikor tehetetlenségtől sírva nézi az éhségtől a karjában üvöltő csecsemőt. Netes fórumokat búj, szoptatási tanácsadót hív, szaporító fejést csinál hulla fáradtan az éjszaka közepén akár többször is, mert a babájának az anyatej a legmegfelelőbb. Mert a legjobbat akarja neki.

Elmegy a falig, megtesz mindent, de nem megy tovább.

A gyermekorvos, a védőnő mind megjegyzi, hogy "hát, jobb lenne, ha szoptatna, a gyermeknek ez az érdeke" és sorolják a szoptatás előnyeit, amit ő is tud és nagyon szeretne, de nem megy vagy nem olyan hosszan megy, mint ahogy tervezte és szemlesütve veszi át a vényt.

És utána meg kell bírkóznia a környezete rosszallásával, az anyjával-anyósával, akik mind "iskolás korig" szoptattak.

Az anyukákkal a fórumokon, játszótereken, akik lenézően mosolyognak a cumisüveg láttán-hallatán...

És meg kell küzdjön saját magával, azzal a gondolattal, hogy talán elbukott, hogy ő nem elég jó anya, nem eléggé nő. Mert neki nem sikerült, az ő teste ezt nem tudta megcsinálni.

Szeretném, ha látnánk ezt az oldalt is.

Szeretném kiemelni, hogy minden anyánál lesz valami, ami nem a tervezettek szerint történik, ami elengedéssel, esetleg tanulással jár. Akár az elengedés tanulásával... Lehet, hogy neked nem sikerült addig szoptatni (vagy egyáltalán nem sikerült szoptatni anatómiai okok miatt vagy egyéb betegség miatt), mint ameddig szerettél volna, másnál más lesz az, amivel küzdeni fog: lehet, hogy az ő gyermekénél a beszéd indul nehezebben, a mozgása nem úgy fejlődik és még sorolhatnám.

Sokszor elfelejtjük, hogy az anyaság nem verseny. Attól, hogy valami másképp alakult még nem buktál el. Szereted a gyermeked, úgy szereted, ahogy neki a legjobb, úgy ahogyan senki más nem tudja szeretni. És ez az egy, ami számít.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Szülőknek, kismamáknak szóló beszélgetős, szakértői csoportunkban bátran kérdezhetsz.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

szopt.jpgkép: Unsplash

Csak sejthetem, de melletted állok!

"- Milyen volt New Yorkban felnőni? - kérdeztem.

- Milyen volt? Milyen volt... Tudod milyen az, amikor bármikor megverhetnek vagy megerőszakolhatnak csak azért, mert fekete vagy?"

Még most, sok év távlatából is hallom a hangján, hogy freeze-ben van. Színtelenül, lassan, maga elé meredve beszélt. Nem tudom, hogy ez vele történt-e meg vagy szemtanúként élte át a traumát, de láthatóan megbénult még az emléktől is.

Mit válaszolsz egy ilyen kérdésre?

Mit mondasz akkor, amikor a sajnálom kevés és csak elcsépelt szöveg?

Mit mondasz erre egy művelt, középkorú, agilis NŐnek, aki egy szimpla kérdéstől lefagyott?

Én csak ültem mellette csendben és emlékszem, hogy az udvar murvájával babráltam. Elfogytak a szavaim.

Éreztem a fájdalmát, a reményvesztettségét és tudtam, hogy itt és most én nem fogok tudni semmit sem tenni. Csak hallgattam…
Számtalan egyéb helyzetben mondták már, hogy ezt csak az érti meg, az tudja igazán milyen, aki már átélte.
Amikor gyermekként te maradsz utoljára és a tanár tesz be egy csapatba, mert te vagy az egyetlen nem fehér.
Amikor a tömött buszon melletted van egyedül hely, de inkább nem ülnek le, mert elkapják a … mit is? A bőrszínedet?
Amikor az áruházban te vagy az egyetlen, akit megállít a biztonsági őr.

Aki átélte, az tudja csak milyen érzés reggel összeszorult gyomorral kilépni az utcára és a lehető legkisebbre összehúzni magát, szinte eltűnni, csak, hogy megússza a beszólásokat és az esetleges ütést. Az tudja csak milyen érzés sokkal rosszabb jegyet kapni ugyanazért a teljesítményért vagy nem megfelelni állásinterjún a pozícióra. Nem megfelelni, mert színesbőrű.

Nem megfelelni, mert neki nem jár a fehérek privilégiuma…

Nekem már akkor ökölbe szorult a kezem, mikor egy régi csoporttársam karamell színű lányát kísértem el a könyvtárba az iskolából és a metrón megjegyezték mögöttem kedvesen, hogy
„ – Na, ennek sem volt jó a fehér f…!”
Nem az én gyermekem volt, de eltalált a nyíl és megsebzett. Pedig ez csak egy lekicsinylő, sértő megjegyzés volt…

De nem kell feketének, cigánynak, kínainak, színes bőrűnek lenned ahhoz, hogy kiközösítsenek, beléd lépjenek, kirekesszenek. Elég, ha valamiért nem illesz be az adott közegbe. Elég, ha más a vallásod, ha tanultabb vagy, ha máshogy gondolkozol vagy ha esetleg szegényebb vagy a többieknél.
Akkor is kilógsz a sorból, akkor sem tartozol a többséghez, akkor is kinéznek maguk közül.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Szülőknek, kismamáknak szóló beszélgetős, szakértői csoportunkban bátran kérdezhetsz.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

kép: pinterest

racizm.jpg

Szobatisztaság pár nap alatt? Kövesd lépésről-lépésre!

Elhagyni a pelenkát és megtanulni bilit vagy wc-t használni mérföldkő a gyermek és ezáltal a szülei életében.
Ez többnyire 2 – 3,5 éves kor körül történik meg. Korábbra nem érdemes időzíteni, mert a legtöbb gyermek még nem érett rá.

Honnan tudjuk, hogy elkezdhetjük a szobatisztaságra való nevelést?

A legfontosabb jelek a következők:

  • Tudja tartani a székletét és a vizeletét.
    Ezt onnan tudjuk, hogy nem folyamatosan pisis egy kicsit a pelenka, hanem van olyan időszak (kb 1.5-2 óra hossza), amikor száraz és utána észrevesszük, hogy megtelik.
  • Jelzi, ha wc-re kell mennie

Előre szól, ha pisil vagy kakil.

  • Képes azokra a mozgásokra, amik a sikeres bili/wc használathoz szükségesek

Le tudja tolni a fehérneműjét, nadrágját, vissza tudja húzni azokat. Ki tudja törölni a fenekét, le tudja húzni a wc-t és kezet tud mosni.
Sőt, én ide tenném a villany fel-le kapcsolását is.

  • Zavarja őt a koszos pelenka

„Dolga” végeztével fintorog, esetleg kéri-jelzi az igényt a tiszta pelenkára vagy szedi le magáról a koszosat.

  • Megvannak hozzá a kognitív képességei:

Látja az összefüggést az ürítés és a koszos alsónemű között. (Van, aki ezt nem érti és megijed az egyszercsak vizes bugyitól.)

Hogyan kezdjünk neki?

Ha eddig még nem volt kialakult szóhasználatotok erre, akkor beszéljétek meg a pároddal, hogy hogyan fogjátok hívni a székletet/vizeletet és következetesen használjátok ezeket a pelenkacserénél és utána a szobatisztaságra nevelésnél is. (kaki-kaka, pisi, etetni a wc manót, itatni a wc manót, kisdolog, nagydolog etc)
Nagyszülőknek, bébiszitternek is mondjátok ezeket el.

Van, ahol sokat segít egy-egy olyan mesekönyv, amelyben a főhős is épp leszokik a pelusról, érdemes ezeket is előre beszerezni, kölcsönözni.

Válasszátok ki együtt a bilit/wc szűkítőt és a fehérneműket!
Ha bilit fogtok használni, akkor érdemes kipróbáltatni vele még a boltban, hogy megfelelő-e, nem billen-e fel, ha esetleg lendületből leül vagy hirtelen felpattan róla.
Ha a szűkítő a szimpatikusabb, akkor figyelj rá, hogy rá tudjon akadni a wc-ülőkére ill. vegyetek egy fellépőt vagy sámlit, amiről könnyen fel és le tud szállni.

Így vágj bele:

- Jelölj ki 3-5 napot, amikor otthon tudtok maradni.
Ez az időszak általában elég szokott lenni ahhoz, hogy szobatisztává váljon a gyermek.
Aznap reggel mondd el neki, hogy már nagy fiú/nagy lány és innentől bilizni fogtok. Van, aki esti bejelentést javasol, én ezt azért nem szeretem, mert könnyen lehet, hogy vagy az idegességtől vagy az izgalomtól nem fog aludni.
Ha nagyon ellenáll, nincs kedve hozzá, akkor ne erőltesd, pár hét múlva térjetek vissza rá.


- Figyelj a megfelelő ruházatra:
Az a legegyszerűbb, ha alulról meztelen. Ha épp bele van merülve a játékba, könnyebben észreveszi, nehezebben hagyja figyelmen kívül, hogy most épp pisil.

Ha hűvösebb van és kell rá ruha, akkor olyat válassz, amit nagyon egyszerű és gyorsan lehet fel- és levenni.
Ha biliztek, akkor akár oda is viheted az edényt, ahol épp vagytok.

-Figyeld a teste jelzéseit: ha azt látod, hogy furán mered, elcsöndesedik, babrál, akkor kérdezd meg, hogy ki kell-e mennie. Ha esetleg elkéstél vele, akkor is vidd ki és tedd rá a bilire, így könnyebben összeköti a kettőt.

- Esetleg építsd bele a rutinba: van olyan szakember, aki azt javasolja, hogy kössük össze a napi rutinnal. Ébredés után egyből ki kell vinni wc-re, tízórai előtt is, ebéd előtt is etc.

-Dicsérd a sikerekért:
dicsérd, ha szólt, akkor is ha esetleg későn. Dicsérd, ha ráült a bilire/wc-re. Dicsérd akkor is, ha csak a fele sikerült a bilibe. Esetleg apró motiváló cukorkákat, aszalványt is bevethetsz.

Amire vigyázz:

  • Ne használj büntetést vagy megalázó szavakat!

Megijedhet és visszatartja a székletét, vizeletét, ami fájdalmat okoz neki és ezzel elindít egy ördögi kört, mert a fájdalom miatt is vissza fogja tartani.
(a fujjj, de büdös! Fujjj, pisi! is ilyen)

  • Ne használj motiváláshoz valami rég vágyottat, valami nagy ajándékot!
    Az pont ugyanazt a hatást válthatja ki, mint a büntetés.
  • Ne szidd le, ha nem sikerül!

Elég, ha megjegyzed, hogy legközelebb, majd időben kiérünk a wc-re.
Az is ellenállást válthat ki, ha kényszeríted, hogy üljön rá.

  • Jól válaszd meg a leszoktatás idejét!

Figyelj arra, hogy ne essen közel költözéshez, kistestvér születéséhez, bölcsi kezdéshez vagy ha épp váltok.

  • Ha valami miatt orvosi-mentálhigiénés kontroll alatt áll a gyermek, akkor beszélj az őt kezelő szakemberrel, ő el fog látni kifejezetten rátok szabott tanácsokkal (pl. ASD esetén adnak kártyákat)
  • félhet a wc-től: vannak gyerekek, akik megijednek attól, hogy hová lesz a kaki és félnek, hogy ők is beleeshetnek a kagylóba. Ilyenkor kedvesen-óvatosan el kell magyarázni az ő szintjükön, hogy mi történik.
  • Nem kudarc, ha még nincs itt az ideje!
    Ha azt látod 2-3. nap után is, hogy nagyon nem megy, akkor mindenféle kudarcélmény sugallása nélkül nyugodtan tedd félre ezt az egészet pár hétig.
  • Ágytisztaság később alakulhat ki: 5 éves korig normális, ha éjszakára még kell pelenka. Sok gyermek egyszerűen még nem tart ott a fejlődésben, hogy tudja tartani a vizeletét 10-12 órán keresztül. Az is gyakori, hogy esetenként túl mélyen alszik és nem ébred fel a vizelési ingerre, de van aki arra sem, hogy bepisilt.

Az első nap a szülőknek eléggé fárasztó, folyamatos mosásból, felmosásból, ruhacseréből áll.
A második-harmadik nap már könnyebb lesz.
Én kezdetben éjszakára adnék rá pelenkát még akkor is, ha kivált a gyermekből némi „de hát én már nagy vagyok”-véleményt. 4-5 egymást követő száraz pelusos éjszaka után venném le.

A segítőcsoportunkba feltöltöttem egy táblázatot, amiben matricákkal, nyomdával jutalmazhatod a gyermeket. (Van, akinél nagyon bevált, hogy 3-4 plecsni után kap egy szem gumicukrot vagy valami jutalomfalatot.)
Neked is jó, mert látod, hogy bár rengeteget kell takarítanod, azért szépen haladtok előre.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

kép: Pinterest: Arlene McKingt

pottytr.jpg

Karanténanyu - polihisztor vagy mindenes rabszolga?

Végig gondoltad már mennyivel nőtt az anyák láthatatlan munkája?

Végre elaludtak.
Nagy sóhajtással kilépsz a szobából, óvatosan becsukod az ajtót, nehogy felébredjenek és leülsz dolgozni.

Homeoffice.
 
Igazából végig dolgoztad az egész napot: az ovist fejleszted, tanítod azokat a feladatokat, amiket az óvónők átküldtek. Próbálod megtanítani neki a logopédustól kapott technikákat, gyógypedagógustól kapott egyéb fejlesztő feladatokat és még nem játszottatok.
Ezzel párhuzamosan a nagyobbat írni-olvasni tanítottad, matematikát magyaráztál, tornaóra gyakorlatot videózol, technika házit fotózol és verset tanítasz. Magadnak. Anyák napjára.
Mindezt úgy, hogy fórumokon kérsz ötletet, hogy hogyan is oktasd úgy, hogy közöd nincs hozzá, nem ezt tanultad, nem ez a szakmád.

A házimunka… Ha eddig kinyitottad a hűtőt, a nem jól elcsomagolt ételek, zöldségek illata csapta meg az orrod. Most hátra hőkölsz a fertőtlenítő szagától. Rengeteg időt elvesz az élelmiszerek fertőtlenítése is, ez is új dolog.
A családból van, akinek be kell járnia dolgozni, ő zsilipel otthon. Ruha le és mosod egyből. Fertőtleníted a helyét is. Ezt sem kellett eddig.
Ezek az új feladatok, a láthatatlan munka azon részei, amik eddig nem voltak.

Oly sok az új teher!

És még nem beszéltünk arról, hogy a gyerekek folyamatosan egymást piszkálják. Feszültséget vezetnek le, frusztrációt, mert nem úgy alakult az életük, ahogyan tervezték. Elmaradt a ballagás, az osztálykirándulás, a buli… Az elengedés fájdalommal jár. A környezetük is ingerszegényebb lett, ez is így hat és az esetleges megbetegedés miatti félelem is manifesztálódhat, előjöhet így.
Ezt is az anyukáknak kell kezelniük, nekik kell közöttük igazságot tenni, verekedő gyerekeket szétválasztani, olyan új eszközöket, technikákat tanítani, amivel az érzéseiket kezelni tudják. Ez is némi kutatómunkával jár, utánanézéssel, gyakorlással, szakembertől tanácskéréssel.

…és este, akkor, amikor normál esetben regenerálódni szoktál, a pároddal lenni, barátokkal beszélgetni, akkor ülsz le dolgozni, akkor végzed azt a munkát, amiért fizetnek.
Nem csoda, ha elfáraszd-belefáradsz-kimerülsz, sosem voltunk még ennyire leterhelve.

Mi az, amivel hatásosan tudsz töltődni olyankor, amikor alig van időd?

Mindenképpen legyen meg a bázis:megfelelő mennyiségű alvás és megfelelő minőségű étel.

- Figyelj arra, hogy jól érezd magad a bőrödben.
Ha attól vagy jobban, hogy szabadidő ruhában vagy otthon és úgy végzed a teendőket, akkor tégy úgy, ha dob a közérzeteden egy kis smink és körömlakk, akkor használd őket!
- Gyújts egy jó illatú gyertyát!
- Engedj magadnak egy kád vizet és lazulj egy kicsit!
- Simogass kutyát, macskát!
- Sétálj egy kicsit egyedül!
- Végezz légzőgyakorlatokat!
Mindezt összekötheted mindfulness-szel, úgy nagyon hatásos lesz. Ezt úgy tudod megtenni, hogy tudatosan jelen vagy abban, amit épp csinálsz.
- Ha fürdesz, akkor figyeld meg, hogy milyen érzés a víz a bőrödön, milyen az, amikor nyomja a kád alja a tested, milyen illata van a tusfürdőnek, milyen érzést ad neked ez az illat. Ha habos a víz, figyelj a hab puhaságára, esetleg színére, ha nem csak fehér.
- Háziállat simogatásakor figyeld meg, hogy milyen érzés megérinteni a szőrét, nézd meg a színárnyalatokat benne. Érezd, ahogy lélegzik, miközben hozzád kucorodik. Milyen érzés az, ahogyan a kezed alá gömbölyödik.
Ezt az eszközt bármelyik másik hétköznapi rutin tevékenységbe bele lehet vinni, több mint 50 éve használják eredményesen kiegészítésként különböző pszichoterápiás módszerekhez depresszió kezelésére és szorongásos tünetek enyhítésére.
A következő posztok egyikében fogok róla bővebben írni ill. a segítő csoportunkba meditációkat is tettem fel.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.


workingmom1.jpg

 

kép: pinterest

A fight-flight-freeze stresszválasz - ezért vásároljuk fel a wc papírt, az élesztőt és lisztet

Hisztizik a gyerek és egyszerűen nem tudod kizökkenteni?

Vizsgára készülsz és mikor belépsz, úgy érzed, hogy elfelejtettél mindent?

Vitákban mindig csak utólag jut eszedbe, hogy mit is kellett volna mondani?

Kerestél már baltás gyilkost a konyhában egy horrorfilm után?

 

A tested a vélt és valós veszélyekre egy stresszválasszal reagál, a fight- flight- freeze (F3)-zel. Ez az ősi túlélő ösztön azonnali fizikai és hormonális válaszokat idéz elő azért, hogy meg tudjuk magunkat védeni.

Amikor veszélyt érzékelünk, stimulálódik a vegetatív idegrendszer, amely két részből áll, a szimpatikus idegrendszerből és a paraszimpatikus idegrendszerből. Ha az agy félelemközpontja úgy érzékeli, hogy az adott helyzetből ki tudjuk verekedni magunkat vagy meg tudunk szökni, el tudunk futni, akkor a szimpatikus idegrendszer vezérelte fight-flight választ fogja aktiválni.
Ez egy aktív védekezési reakció. Ilyenkor a stresszhormonok hatására a szívverés felgyorsul, a pupillák kitágulnak, szaporábban vesszük a levegőt, a fájdalomérzet csökken. A vért a szív a végtagokba pumpálja, tehát felkészül a szervezeted arra, hogy most vagy küzdeni fogsz vagy minél gyorsabban elrohanni.

A freeze reakció egy passzív stresszválasz. Ezt abban az esetben kapjuk, ha a félelemközpont úgy érzékeli, hogy túl nagy, megsemmisítő veszély leselkedik ránk, esetleg sokkal gyorsabb, erősebb, mint mi vagyunk. Ilyenkor a végtagok kihülnek, merevebbek lesznek, a szívverés lassul, visszatartjuk a levegőt, hátrálunk. Sokan érzik azt, mintha nem is lennének a testükben, mintha kívülről figyelnék az eseményeket, esetleg nem reagálnak rá. Ez állatvilágban ez az az eset, amikor az állat halottat színlel. 

Normál esetben a test magától visszaáll a stressz nélküli állapothoz 20-30 perc alatt.

Fight-flight-freeze válasszal folyamatosan találkozunk a mindennapokban: akkor, amikor el akarjuk érni a buszt, amikor épp vitatkozunk a főnökünkkel, ha megijedünk a póktól a sarkokban vagy amikor a tehetetlenségünket próbáljuk kontrollálni (felvásároljuk az összes lisztet és WC-papírt a járvány miatt) Ilyenkor az F3 egy kontrollálható stresszválasz.

Vannak azonban bizonyos esetek, amikor már különböző technikákat kell bevetnünk ahhoz, hogy mihamarabb vissza tudjunk kerülni a normál állapothoz. Ez a probléma azoknál jelentkezik leggyakrabban, akik korábban valamilyen traumát éltek át. Ekkor a traumához kapcsolódó élmények, érzetek vagy bármi, ami az adott eseményhez köthető, előhozzák ezt a stresszválaszt. Az agy reagál a triggerekre, hogy felkészítsen az esetlegesen bekövetkező hasonló traumatikus eseményre.

Nagyobb mértékű szorongás esetén is segítenünk kell a testünknek visszatalálni a régi kerékvágásba. Szorongás az, amikor félsz vagy ideges vagy egy adott helyzet miatt. Ilyenkor ez a stresszválasz segít, hogy megfelelően reagálj.

Pár technika, amiket hatékonyan tudunk alkalmazni:

  • Relaxációs technikák:
    segítenek, hogy felül írd a stressz választ relaxiációs válasszá
    - légzőgyakorlatok
    - vizualizációs gyakorlatok
    - meditáció
    - jóga
  • Rendszeres testmozgás is nagyon jótékony, mert
    - csökkenti a stresszhormonokat
    - boldogsághormont termel
    - segíti a megfelelő pihenést
  • A szociális kapcsolatoknak is nagy szerepe van, segít, hogy biztonságban érezd magad, védettség érzését kelti, ezzel csökkenti a félelem érzetet. Könnyebben kontroll alatt tudjuk tartani az eseményeket, ha támogatva, segítve érezzük magunkat.
    (barátok, online csoportok, rokonok… Bárki, akire tudunk támaszkodni)

Mindenképp kérd szakember segítségét, ha:
- ha azt érzed, hogy a kiborulás határán vagy
- ha folyamatosan aggódsz vagy félsz
- ha a stressz erősen befolyásolja a napi tevékenységedet
- ha képtelen vagy ellazulni, pihenni

f3_javier_pacheco.jpgkép: Javier Pacheco

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

 

A blogon elérhető fenti tartalmak (szerzői művek) bármilyen felhasználása engedélyköteles; a felhasználás engedélyezésére a Jogosult rendelkezik a szükséges jogokkal. A felhasználási engedélyt külön írásban adja meg.

 

Amikor a kamasz veri a szülőt

A családon belüli erőszak ritkán napvilágra kerülő, de annál gyakoribb formája

„- Nem, nem érted, hogy ez az Iphone már gagyi? A legújabbat vedd meg! – kiabálta.
 - De, Kisfiam, egy 16 éves gyereknek nincs szüksége egy Iphone XS-re!
 - Szóval azt mondod, hogy nem veszed meg?? – váltott a hangja fenyegetővé. Emlékszel, hogy mi történt legutóbb? Emlékszel???
És elfojtott dühvel, irántam érzett undorral az arcán mutatta az éppen gyógyuló sebeket a csuklóján.
Megvágta magát, ezzel zsarolt. Felszíni karcolás volt, de pont elég arra, hogy a döbbenettől és az ijedtségtől lefagyjak. Tudom…, tudom, hogy ez Nekem szól és igazából nem akarja magát bántani, de ő még egy gyerek. Mi van, ha elvéti és túl mélyre megy a vágás?
Legutóbb, mikor a barátnőjével szakított, a kislányt is zsarolta ugyanígy. Rettentően sajnáltam őt, az anyukája kiborulva hívott fel. Szégyelltem magam miatta. Hozzá pedig óránként kukkantottam be görccsel a gyomromban, mert nem tudtam, hogy mit fogok találni: újabb felvágott csuklót, beszedett gyógyszert vagy békésen alvó gyereket.”


A fenti eset részlete a családon belüli erőszak egy ritkán napvilágra kerülő, de mégis gyakori formája: a szülőt ért erőszaké (parent abuse). Ez a kamaszkorban vagy esetenként korakamaszkorban kezdődő bántalmazás a szülő felé irányul. Lehet egyszeri incidens vagy akár napi szintűvé is eszkalálódhat a bántalmazások gyakorisága.

A megjelenési formája lehet dühös, haragos kiabálás, szidás, fenyegetés, lökdösődés, ütés vagy épp ellenkezőleg, érzelem nélküli halk, megfontolt, fenyegető tónusú hatalomgyakorlás, taktikázás, amellyel a szülőt félelemben, sakkban tartja a gyermeke.

„Amikor a 11 éves lányom dühös lesz, mindent, ami a kezébe kerül, dobál. Múltkor olyan erővel vágott hozzám egy kanalat, hogy felszakadt a fejbőröm. A két kisebb testvére sírva nézte a jelenetet, alig tudtam őket átvinni egy másik helyiségbe. Az apját azért rúgta péniszen, mert nem tetszett neki, hogy 10.30-kor van lefekvés iskolai napokon és nem pedig akkor, amikor épp kedve tartja. A napomat a rettegés határozza meg, legszívesebben nem mennék haza…”

Szülő elleni erőszaknak (parent abuse vagy child to parent violence: CPV) számít az a tinédzser gyermek által elkövetett bántó tett vagy megnyilvánulás, amelynek az a célja, hogy a szülő fölött hatalmat nyerjen. Ez lehet fizikai, érzelmi vagy pénzügyi természetű. (Cottrell 2001).

„Az én gyerekemnek jogai vannak, nekem kötelezettségeim. Köteles vagyok biztosítani számára a testi, lelki, mentális egészséghez szükséges környezetet. Neki viszont csak jogai vannak. Nem tanult, nem járt be iskolába, igazolást szerzett. Elvettem a telefonját büntetésből, erre bement a családsegítőhöz és elmondta, hogy nem biztosítom a tanuláshoz szükséges eszközöket. A telefont… Az én időmben lexikonokból tanultunk… Azt hazudta, hogy elhanyagolom, mert nem adok neki zsebpénzt. Cigire és alkoholra. Az senkit sem érdekelt, hogy ellopta a bankkártya adataimat és azzal vásárolt, ahogyan az sem érdekelt senkit, hogy a csuklómat szorongatta, mert nem adtam oda a pénztárcámat.
Neki jogai vannak. Nekem pedig senki sem segített. Nem volt a gyerek védelembe véve, de hetente jött a családsegítőből a gondozó velem beszélgetni arról, hogy én milyen szar anya vagyok. Mert nem beszélgetek a saját gyerekemmel, hisz azzal mindent meg lehet oldani. Sokat kell vele beszélgetni. Persze… beszélgetni. A beszélgetéshez két ember kell, ha csak én beszélek, az monológ. Senki, a világon SENKI nem szólt rá a szociális rendszer tagjai közül, hogy így nem viselkedünk. „

Ennek a bántalmazó kapcsolatnak van egy nagyon egyedi tényezője, a fenti példában elég szembetűnő, mégpedig a hibáztatás kultúrája. A társadalom a gyermek tetteiért a szülőt teszi felelőssé levéve róla a tettei miatti felelősségvállalás súlyát.

„Elrontottam? Miattam ilyen? Hisz én neveltem…”

Ez az egyik leggyakoribb kérdés. Az a kérdés, amely tele van önváddal, dühvel, félelemmel és szégyennel. Olyan félelemmel, amely lebénít és nem tudod, hogy mit csinálj. Hiszen, ha egy idegen beszél veled úgy, hogy kinyílik a bicska a zsebedben, akkor felállsz és elmész és legfeljebb nem találkozol vele többet. Ha egy idegen lop meg, üt meg, akkor feljelented.
De itt a gyermekedről van szó. Arról a gyermekről, akit feltétel nélkül szeretsz, féltesz, védesz. Ha feljelented, akkor az nem jó irányba fogja befolyásolni a jövőjét.
Minden gyerek próbálgatja a szülei türelmét, feszegeti a határokat. Teljesen normális, ha egy kamasz dacol, dühöng, visszaszól.
Hol van a határ? Mi az a pont, amikor ez már több ennél?

1.) Ha megfélemlít, megfenyeget
Ha valamire nemet mondasz és duzzog, hisztizik, azzal nincs gond. Amikor viszont a szülői tiltásra megfélemlítéssel válaszol, az már túlmutat az elfogadható viselkedésen. A megfélemlítés lehet bármilyen típusú zsarolás, lehet, hogy a hangszíne fog változni, de az is lehet, hogy a tekintetén látod a jeleket.

2.) Extrém mértékű dac
Amikor a dac, az ellenállás olyan mértékűvé válik, hogy a szülőt, mint tekintélyszemélyt semmibe veszi, a (sokszor közösen) felállított határvonalakat, szabályokat páros lábbal tiporja és magasról tesz arra, hogy ennek bármilyen következménye lesz, az intő jel lehet.

3.) Egyre nagyobb mértéket öltő agresszió
Minden gyerek csapkod ajtót, időnként földhöz vág egy-egy tárgyat, de megtanulja és elfogadja, hogy a negatív érzéseket máshogyan is ki lehet fejezni.
Vannak esetek, amikor ez egyre nagyobb, egyre ijesztőbb mértéket ölt: teljes erőből üti a falat, tönkre teszi a berendezést, úgy dobálja a tárgyakat, hogy csak a szerencsén múlik, hogy nem talál el vele valakit…

Ezt a fajta családon belüli erőszakot kiválthatja szerhasználat, tanult viselkedési minta (más is bántalmazó a családban), megfelelő megküzdési technikák hiánya, kóros pszichés állapotok: figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), autisztikus spektrum zavar (ASD), Oppozíciós magatartás zavar (ODD) a leggyakrabban előfordulók.
Ha valaki családon belüli erőszak áldozata, annak mindenki azt tanácsolja, hogy kérjen segítséget. De amikor az abúzus a saját gyermeked által érkezik, akkor a szülők sokszor a megértés, a segítség hiányával szembesülnek és azért inkább tűrnek addig, amíg csak tehetik. Viszont elérkezik egy pont, amikor már nincs tovább…

De nem kell, hogy így legyen
!
Mindenképpen fordulj szakpszichológushoz, pszichiáterhez, mert megfelelő időben, megfelelő pszichológiai eszközökkel a kapcsolat helyreállítható.
Sajnos erre nincs instant megoldás, hosszantartó terápiával kell számolni.
A segítség kérése azért is kiemelten fontos, mert a későbbiekben a többi kapcsolatában is bántalmazóvá válhat, a társa és a gyermeke lehet a következő áldozat.


Ez a fajta bántalmazás is, úgy, ahogyan a családon belüli erőszak bármely formája, minden társadalmi rétegben, minden családmodellben előfordulhat.
 Ha te is átélted a fenti példák valamelyikét vagy ahhoz hasonló esetet, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül, tudnod kell, hogy nem a te hibád.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.
Kép: Pinterestangry4.jpg

Nem jön a baba - stressz és a termékenység

Többetekkel beszéltünk már arról, hogy mi az a f3 válaszreakció (fight-flight-freeze). Ez az, amivel a tested válaszol a félelemre vagy a stresszhelyzetre. Ez egy azonnali és automatikus válaszreakció: a vérnyomásod megemelkedik, a pupillád kitágul, izzadsz, máshogy veszed a levegőt, az egész testeddel érzékeled a veszélyt.
Erre az az ösztönös reakció, hogy el szeretne téged távolítani veszélyt okozó helyzetből, az agyad az egész testedet „vészhelyzet üzemmódba” kapcsolja.

Nagyon érdekes, hogy vélt és valós vészhelyzetre is ugyanezt a válaszreakciót adja.
 
Tehát ugyanaz történik a testedben, ha épp rád támad egy kutya vagy ha egy vizsgára várva izgulsz. A stressz az életünkben sajnos folyamatosan jelen van, ezért a tested folyamatosan stresszhormonokat, adrenalint és kortizolt termel. Babát tervezők számára ez azért fontos, mert ezen hormonok termelését és az ivarmirigyek működéséért felelős hormonokat az agy ugyanott szabályozza, a hipotalamuszban. A stressz úgy hat a hipotalamuszra, hogy csökkenti GnRH hormon termelést, ami azért baj, mert ez szabályozza LH és FSH hormonok , amik együttesen a petefészek hormonkiválasztásáért felelősek. Az FSH-nak a férfiaknál is nagy szerepe van, náluk a spermiumok érési folyamatára hat. Stressz hatására a prolaktin szint is növekszik, ami sárgatest elégtelenséget vagy szabálytalan, ritka ciklust okozva szintén nehezíti a teherbeesést.

A jó hír az, hogy stressz redukciós stratégiákkal és relaxációs technikákkal jótékonyan tudunk hatni erre a folyamatra.

1.) Fékezd meg, értékeld át a gondolataidat:

amikor stresszelünk, akkor gyakran gondolunk minket aggasztó, bennünk rossz érzéseket keltő eseményekre, talán még irracionálisokra is. Sokan a jövőt érintő, lehet, hogy soha be nem következő történések miatt is idegeskednek.
Ilyenkor vizsgáljuk meg a gondolatot:
 - ez tényleg valós? Valóban reális, hogy megtörténik?
Ez esetleg segít engem, előre mozdít valahogyan? Ha nem, akkor mire gondoljak helyette? Mi az, ami segít engem?
Ez egy nagyon hatékony gyakorlat, könnyen elvégezhető bármikor, amikor stresszelsz.

2) Lélegezz!

Lehet, hogy bután hangzik, de figyelj a légzésedre!
Alap dolognak tűnik, de a mély légzés előcsalogatja a tested természetes relaxációs válaszát. Vegyél 3-5 mély lélegzetet vagy csináld a 7-11 légzést. (7 számolásig belégzés, 11ig ki)

3) Tereld el a figyelmed!

Keress egy kreatív projektet, menj el valamerre barátokkal, sportolj. Sokan próbálkoznak azzal, h interneteznek, facebookoznak. De ez sajnos csak nagyon rövid időre megoldás, az igazi az az aktív figyelemelterelés.

4) Problémamegoldás:

Határozd meg, mi az, ami miatt leginkább aggódsz. Próbáld meg pár lépésben kitalálni a megoldást rá. Már maga az, hogy leírod, az, hogy kiírod magadból, nagyon hatásos módszer.
Pl. Lombik programban vagy, de anyukád sokszor piszkál azzal, hogy mikor lesz végre baba. Beszélhetsz vele arról, hogy min mész keresztül. Írhatsz neki levelet vagy sokszor az is gond, hogy nem tudják, hogy miből áll ez a folyamat, erről csatolhatsz cikket.
5)Progresszív izomrelaxáció:

Ülj le vagy feküdj le, amelyik neked kényelmesebb. Szorítsd a földre a talpad és feszítsd meg az izmaidat felfelé haladva: vádli, comb, has behúz, mellizom befeszít és végül a karok tenyértől indulva.
3X-5X kell megismételni úgy, hogy 7-10 másodpercig feszítesz, majd 15-20 másodpercig pihenteted az izmokat.
 Van, akinek az a jobb, ha egyenként feszítgeti az izomcsoportokat és nem egyszerre, ilyenkor is a fenti protokoll szerint kell tartani majd elernyeszteni az izmokat.

 

Anyukabarát technikák:

1)Térképezd fel azokat a forrásokat, amik feszültséget okoznak benned.
Biztos észre vetted, hogy vannak olyan napok, amikor ugyanattól a dologtól, eseménytől kevésbé vagy feszült, máskor pedig azonnal felcsattansz.
Keresd meg az okát:
- ha szereted a rendet és nincs összepakolva, ha áll a mosogatóban a mosatlan
- ha sminkeled magad és most nem volt idő rá vagy a hajad nem tudtad megmosni és zavar vagy épp olyan ruha van rajtad, amit nem tartasz annyira előnyösnek, de „jól van az!”
- ha nem tudtál elmenni már edzeni egy ideje vagy akár baba-mama tornára, de már nagyon érzed az izmaidban, hogy szükség van rá
- ha túl rég volt az, hogy csak a saját hangodat hallottad és nem kiabált egyszerre több gyerek a füledbe
- van, akit a sok zajforrás ingerel jobban, ilyenkor figyelni kell a háttérzajokat (tévé, rádió, zene hallgatás)
- ha régen volt, hogy olyan felnőttel beszéltél, aki feltölt téged

2.) Grounding technikák:

5-4-3-2-1: Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, 4 dolgot, amit meg tudsz érinteni, 3 dolgot, amit hallasz, 2 dolgot, amit meg tudsz szagolni vagy az illatát érzed, 1 olyat, amit megkóstolhatsz vagy valamilyen íze van

3) Légzőtechnikák: 4-7-8 légzés:

4 számolással belélegzel, leviszed a hasadba teljesen a levegőt, majd 7 számolásig bent tartod úgy, hogy közben a nyelveddel nyomod a felső fogsorod hátoldalát és végül lassan, nyolcig számolva kifújod.


Ez a poszt az #1a4ből kampányhoz
  kapcsolódik. 

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

Kép: pinterest.
infertility.jpg

 

 

Halloween: Nektek is kell alváshoz az éjjeli fény?

Halloween?

Borzongás, buli, móka, csokoládé, gumicukor, tök faragás, ijesztő díszek...
Betértünk a kicsikkel egy bolt azon részére, ahol most minden erről szól: jelmezek, hajráfok és sminkek. Az épületben lévő összes gyereket úgy vonzotta az a rész, mint bogárkákat a lámpafény. Csiviteltek-csacsogtak, nézegették-illegették magukat a hajbavalókat, boszorkánykalapokat, varázspálcákat próbálgatva. Egy önfeledtnek hitt pillanatban a két éves ijedt tekintettel, dermedt arccal nézett rám:
- Anya, én félek a szellemektől.
és a nap hátralévő részében őt nyugtattam, szellemekről meséltem…

Mi is készültünk Halloweenre.

Igaz, hogy átvett ünnep, de a gyerekeknek jó. Van egy újabb jeles dátum, amit lehet várni, lehet rá készülni, vágni, ragasztani, díszíteni, lehet egy napig annyi édességet enni, amennyi beléjük fér, még akkor is, ha egyébként tudja mindenki, hogy egészségtelen. Nos, elkövettem egy hibát: youtube-on bekapcsoltam nekik egy Halloweeni gyerekdalt, amiben volt egy ijesztő hangot adó szellem. Nem vettem eléggé figyelembe az életkori sajátosságokat.

Tudjuk, hogy különböző életkorokban a gyerekek máshogy érzékelik a képenyőről érkező történeteket:

- 5 éves kor alatt nehezen tesz különbséget fantázia és valóság között.

- 7 éves kor alatt az ijesztő fantázia lényektől félnek (ez lehet bármely mesefilm gonosz szereplője). Nem igazán számít, hogy mennyire győzködjük, hogy nem igazi, ő annak érzékeli

- 8 és 12 éves kor között a valóságban is gyakran bekövetkező erőszaktól ijednek meg (betörők, földrengés)

Nem azt mondom, hogy egy gyereknek ne legyenek ijesztő élményei. Legyenek, hisz nagyon fontosak. De olyan tapasztalatra van szükségük, amit tudnak kontrollálni és ez nem más, mint a meghallgatott mese vagy egy-egy ijesztő álom. Történet hallgatás közben kizárólag annyira lehet félelmetes a gonosz főhős, amennyire azt a gyermek fantáziája megengedi, mert ezzel még meg tudnak egyedül bírkózni.
Biztosan volt olyan mese, amit újra és újra és újra el kellett olvasni. Nálunk mindhárom gyerekkel újra és újra meg kellett menteni Nagymamát a Gonosz Farkastól… Ez volt ill. ez a módja annak, hogy megtanulják kezelni, megtanulják legyőzni a félelmüket.

Mit tudunk tenni, hogyan tudunk nekik segíteni megküzdeni az ilyen típusú félelmekkel?

               - sok-sok évvel ezelőtt egy anyuka szörnyűző spray-vel kergette el a gyermeke szobájából a mumust és a szellemet. (flakon, víz, illóolaj és hatalmas átélés)

- a fiam 5 éven keresztül minden este védőburokban aludt: ráhúztam egy képzeletbeli páncélt, amin semmi és senki nem tud áttörni.

- le is rajzoltathatod vele és elmondhatod neki, hogy ő csak egy barát, azért jött, mert minden kedves gyermeknek szép álmokat hoz, még akkor is, ha kicsit zord a külseje.

De visszakanyarodva a poszt elején lévő félelmetes szellemhez: neki az a küldetése, hogy kiderítse, hogy kinek mi a kedvenc édessége és utána eldugja a ház különböző pontjain.

 

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a gyermekneveléssel, babavárással foglalkozó csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

hallo.jpg

kép: pinterest

A blogon elérhető fenti tartalmak (szerzői művek) bármilyen felhasználása engedélyköteles; a felhasználás engedélyezésére Jogosult rendelkezik a szükséges jogokkal. A felhasználási engedélyt külön írásban adja meg.

1 a 4-ből: A Vetélés és Halvaszülés Nemzetközi Napjára

Törd meg a csendet, ne legyen tabu!

A minap az egyik külföldi szakmai csoportban feltöltöttek egy képet: egy édesanyát ábrázolt kórházi környezetben, karjában az alvó újszülöttje. Épp gratulálni akartam, amikor megláttam a poszt jobb felső sarkában a könnycseppet. Azt a könnycseppet, ami tragédiát jelez, gyermekhalált.

Évekkel ezelőtt nem értettem volna, hogy miért oszt meg valaki ilyen jellegű képet, most viszont azt gondolom, hogy szükség van rá.

Szükség van arra, hogy a várandósság körüli halálesetek, veszteségek kikerüljenek a tabu kategóriából. Szükség van rá, hogy a szülők megéljék és úgy éljék meg a gyászukat, ahogyan az nekik a legkönnyebb, mert ez most róluk szól, az ő érzelmeikről, az ő veszteségükről.

Én is átéltem. Többször is, több formában is.

Közel 20 évvel ezelőtt szerettem volna látni a betegség miatt elveszített babámat, de akkor nem javasolták sem a szakemberek, sem a rokonok. A kórházi protokoll más volt az országban, külföldön már akkor is emléklapot kaptak a baba talplenyomatával, magukra hagyták őket, elbúcsúzhattak tőle.

Hatalmas űrt hagyott maga után, fájdalmat, bűntudatot, önmarcangolást.

Sok évbe telt, míg végig tudtam menni a gyászfolyamaton. Egy olyan gyászon, amelyről „nem beszélünk”.

De miért is nem beszélünk?

Mert kellemetlen? Mert nem szokás? Vagy azért, mert szégyen? Mert ezzel elbuktam, mint nő? Vagy mert elbukott az egész vérvonal? Ezt az idézetet, a „nem beszélünk”-et sok nőtől hallottam. Mindannyian közeli nőrokontól kaptuk meg: édesanyától, nagymamától, lánytestvértől…

Számos olyan eset van, amikor a környezet még nem is tudott a baba létezéséről, így az elvesztéséről sem. Ilyenkor csöndben, magányosan szakad meg a szív…

Kutatások szerint minden 4. nő elveszíti a gyermekét a terhesség alatt, a szülés közben vagy a szülést követő néhány napban. Azt a gondolatot, hogy ő lesz az az 1 a 4-ből mindenki a tudata legtávolabbi területére űzi és olvas, tájékozódik a terhességével, a gyerekneveléssel kapcsolatban. Elolvas mindent, megtanul mindent, megfogadja az összes jónak tűnő tanácsot. De van, amire senki nem készít fel. Nem ír arról egy magazin, egy könyv sem, hogy milyen úgy gyermeket hordani a szíved alatt, hogy tudod, hogy már nem él. Senki sem ír arról, milyen úgy szülni, hogy tudod, hogy a szülés fájdalma értelmetlen fájdalom, mert a gyermeked sosem fog megérkezni. Senki sem ír arról, hogy milyen úgy szülni, hogy közben hallgatod az éppen megszületett csecsemők első felsírását és te tudod, hogy a tiéd halott. Arra sem készít fel senki, hogy milyen az, amikor a tested minden porcikája a már nem élő gyermekedért kiált, amikor a kórházi ágyon éjjel újszülöttek sírását hallgatod, de tudod, hogy a gyógyszereid azért vannak, hogy a tejed elapadjon, mert nincs kinek adni. Amikor az alakod olyan, mint egy frissen szült nőé, de a kórházat baba nélkül hagyod el.

Erről senki nem ír…

Arról sem, hogy milyen az, amikor a rokonoknak el kell mesélned, hogy meghalt a gyermeked és „erről nem beszélünk”.

Az 1 a 4-ből nem puszta statisztika, az 1 a 4-ből lehetsz te, lehet a lányod, lehet a barátnőd. Légy mellette, ha nem tudsz semmit sem mondani, akkor csak hallgasd meg. Biztosítsd róla, hogy nincs egyedül, tégy róla, hogy ne legyen magányos a gyász! Tégy róla, hogy ne legyen tabu!

Neked, aki éppen gyászolsz: a gyógyulás időt vesz igénybe. Az az üresség, amit a szívedben, lelkedben és a testedben érzel, lassanként alább hagy és idővel megtanulod újra élni az életed. Új álmaid és új reményeid lesznek, de az életszeméleted valószínűleg már nem lesz ugyanaz. Ez összesen annyit jelent, hogy elfogadod a veszteséget, nem azt, hogy elfeleded.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a gyermekneveléssel, babavárással foglalkozó csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

oct15.jpg

kép: pinterest

A blogon elérhető fenti tartalmak (szerzői művek) bármilyen felhasználása engedélyköteles; a felhasználás engedélyezésére Jogosult rendelkezik a szükséges jogokkal. A felhasználási engedélyt külön írásban adja meg.

Családon belüli erőszak - A férfiak, a láthatatlan áldozatok

„- Miért nem szóltál róla valakinek? – kérdeztem, miközben próbáltam levenni az arcán lévő égés nyomokról a szemem.
- Szóltam, de csak kigúnyoltak, nem hitték el. 157 cm és 45 kilo. Hogy tudna ő bántani engem?”


A sebhelyet úgy szerezte, hogy a felesége leöntötte forró teával. Éjszakai műszakot vitt, lefeküdt aludni és nem hallotta a keltegetést. Ez volt az utolsó csepp egy közel tíz éves kapcsolatban bántalmazottként.

Úgy gondolod, hogy ez ritka?


Találkoztál már olyan férfival, aki azért maradt egy kapcsolatban, mert a felesége azzal zsarolta, hogy nem találkozhat a gyermekeivel? Találkoztál olyannal, akinek a párja betegesen féltékeny? Zsebeket áttúr, telefont átnéz, idővel elszámoltat? Olyannal, aki naponta fröcsögi, hogy „legyél már végre férfi”? Aki gúnyol vagy lekicsinyel, mert nem elég gyorsan mászol felfelé a szamárlétrán? Ők mind családon belüli erőszak áldozatai és mind férfiak.

A legfrissebb felmérések arra engednek következtetni, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak harmada férfi. Pontos adat nincsen, mert a legtöbb eset titokban marad, a hatóságok felé a férfiak csak ritkán jelentik. Ennek oka egyfelől a nemi sztereotípiákban rejlik: úgy gondolják, hogy az abúzus miatt veszítenek a férfiasságukból, szégyent, zavarodottságot éreznek, másfelől pedig tartanak attól, hogy a hatóságok nem veszik őket komolyan. Olyan esetről is hallottam már, ahol a nő hazudott a kiérkező rendőröknek és végül a férfi lett meghurcolva.

A bántalmazás típusa lehet érzelmi, fizikai, szexuális vagy megfélemlítés. Az a célja, hogy a férfit irányítsa és a módszereivel megelőzze, hogy kilépjen a párkapcsolatból. Egy bántalmazott férfi mindig alkalmazkodik a partnere akaratához azért, hogy elkerülje a további bántalmazást.
A bántalmazás elsődleges célja, hogy a férfi felett hatalmat szerezzen és irányítani tudja őt ez által. Abban az esetben, ha a férfi megpróbál ellenállni vagy kitörni, a bántalmazó további lépéseket tesz, hogy visszanyerje felette a kontrollt.

A fizikai bántalmazás lehet ütés, rúgás, harapás, köpés, tárgyak dobálása vagy megszállott birtoklási vágy. A férfiak erőfölénye miatt a fizikai bántalmazás többnyire alvás közben történik vagy a meglepetés erejével élve. Gyakori a fegyver használat is, késsel fenyegetőzés, valamilyen tárggyal való csapás, a gyerekek fenyegetése vagy a kedvenc háziállaton való bosszúállás.

Az érzelmi és a szóbeli bántalmazás szintén hatalmas károkat tud az áldozatban okozni.

Ezek a leggyakoribbak:

  • lekicsinylés, a barátok, a család előtti megalázás ill. ugyanilyen stílusú szociális média tartalmak megosztása
  • megszállottság, féltékenységi jelenetek, folyamatos vádaskodás hűtlenséggel kapcsolatosan
  • elveszi a kocsi kulcsát vagy a gyógyszereket
  • korlátozza a pénzhez való hozzáférést
  • hamis történeteket talál ki a bántalmazottról
  • a gyerekek láthatásának megvonásával fenyegetőzik

Szexuális bántalmazás leggyakoribb taktikái:

  • szexmegvonás: addig nincs együttlét, amíg azt nem csinálja a férfi, amit a nő akar
  • kritizálja a megjelenését és a „teljesítményét”
  • nyomást gyakorol a partnerre, hogy olyan formában szexeljenek, amelyet ő nem szeretne

Megfélemlítési taktika minden olyan szó vagy cselekvés, amely a partnert megijeszti

  • tárgyak összetörése
  • kidobja a férfi ruháit vagy más eszközt, ami fontos neki
  • fenyegeti, hogy bántja vagy megöli
  • bántalmazással fenyegeti a gyermekeit, a háziállatát, a barátait
  • megfenyegeti, hogy hazudni fog a gyámügynek a gyermekekkel kapcsolatosan
  • olyan hangulatot teremt, amiből az érződik, hogy mindjárt „büntetés” jön
  • követi a férfit válás után, figyeli őt
  • telefonon, e-mailben zaklatja a bántalmazottat vagy a bántalmazott barátait, családtagjait

Az áldozat a bántalmazás terhét sokszor magányosan cipeli, mert általában nem értik meg, a társadalmi norma azt diktálja, hogy a férfi a domináns egy párkapcsolatban, őt nem nyomhatja el egy nő. Ha igen, akkor már nem is igazi férfi.

Miért marad egy férfi bántalmazott párkapcsolatban?Egy párkapcsolat lezárása nemtől függetlenül mindig nehéz. Még nehezebb, ha izolálva van a barátaitól vagy a családtagoktól. Egy bántalmazó kapcsolatban élő férfi épp úgy fenyegetve, manipulálva, kontrollálva, érzelmileg vagy fizikailag van bántva, mint egy bántalmazó kapcsolatban élő nő. (Erről már korábban írtam.)


Miben más ez egy férfi esetében?

  • szégyenkezik: nagyon sok férfi hatalmas szégyent érez azért, mert bántalmazva volt és nem tudott kiállni magáért, sokan úgy érzik, hogy elbuktak férfiként, férjként és apaként.
  • úgy érzi, hogy anyagilag nincs biztonságban
  • úgy érzi, hogy kötelezettsége van a felesége felé
  • a felesége a házastársi esküre hivatkozik

Ha vannak gyermekek, akkor még jobban árnyalódik a kép:

  • nem akarja elveszíteni őket
  • félti őket, így meg tudja védeni a bántalmazótól
  • nem biztos benne, hogy a bíróság fair módon kezelné a gyermekelhelyezést, ha az anya hazudik valamit
  • nem ő akarja a családot szétrombolni

Egy párkapcsolat lezárása egy folyamat, nem egy esemény. Időbe telik, míg valaki rádöbben, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Időbe telik, hogy beismerje, az az ember, akit szeretett, az az ember, akiről úgy gondolta, hogy viszont szereti olyanokat mond és tesz, amivel bántja őt.
Időbe telik az is, hogy kiderüljön, a párkapcsolat megmenthető-e még, abba fog-e maradni a bántalmazás.
Nagyon zűrös és lassú folyamat felismerni, megváltoztatni vagy kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Olyan, mintha kettőt lépnél előre és egyet hátra…

A legfontosabb pedig amit a környezet tehet az az, hogy támogatja a férfi áldozatot. Egyszerűen elhiszi, ami történt vele és nem ítélkezik, nem kritizál, megkérdőjelezés nélkül hallgatja az áldozattal történteket.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a gyermekneveléssel, babavárással foglalkozó csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.
csbe_ffi.jpgkép: pinterest

A blogon elérhető fenti tartalmak (szerzői művek) bármilyen felhasználása engedélyköteles; a felhasználás engedélyezésére Jogosult rendelkezik a szükséges jogokkal. A felhasználási engedélyt külön írásban adja meg.