"- Milyen volt New Yorkban felnőni? - kérdeztem.

- Milyen volt? Milyen volt... Tudod milyen az, amikor bármikor megverhetnek vagy megerőszakolhatnak csak azért, mert fekete vagy?"

Még most, sok év távlatából is hallom a hangján, hogy freeze-ben van. Színtelenül, lassan, maga elé meredve beszélt. Nem tudom, hogy ez vele történt-e meg vagy szemtanúként élte át a traumát, de láthatóan megbénult még az emléktől is.

Mit válaszolsz egy ilyen kérdésre?

Mit mondasz akkor, amikor a sajnálom kevés és csak elcsépelt szöveg?

Mit mondasz erre egy művelt, középkorú, agilis NŐnek, aki egy szimpla kérdéstől lefagyott?

Én csak ültem mellette csendben és emlékszem, hogy az udvar murvájával babráltam. Elfogytak a szavaim.

Éreztem a fájdalmát, a reményvesztettségét és tudtam, hogy itt és most én nem fogok tudni semmit sem tenni. Csak hallgattam…
Számtalan egyéb helyzetben mondták már, hogy ezt csak az érti meg, az tudja igazán milyen, aki már átélte.
Amikor gyermekként te maradsz utoljára és a tanár tesz be egy csapatba, mert te vagy az egyetlen nem fehér.
Amikor a tömött buszon melletted van egyedül hely, de inkább nem ülnek le, mert elkapják a … mit is? A bőrszínedet?
Amikor az áruházban te vagy az egyetlen, akit megállít a biztonsági őr.

Aki átélte, az tudja csak milyen érzés reggel összeszorult gyomorral kilépni az utcára és a lehető legkisebbre összehúzni magát, szinte eltűnni, csak, hogy megússza a beszólásokat és az esetleges ütést. Az tudja csak milyen érzés sokkal rosszabb jegyet kapni ugyanazért a teljesítményért vagy nem megfelelni állásinterjún a pozícióra. Nem megfelelni, mert színesbőrű.

Nem megfelelni, mert neki nem jár a fehérek privilégiuma…

Nekem már akkor ökölbe szorult a kezem, mikor egy régi csoporttársam karamell színű lányát kísértem el a könyvtárba az iskolából és a metrón megjegyezték mögöttem kedvesen, hogy
„ – Na, ennek sem volt jó a fehér f…!”
Nem az én gyermekem volt, de eltalált a nyíl és megsebzett. Pedig ez csak egy lekicsinylő, sértő megjegyzés volt…

De nem kell feketének, cigánynak, kínainak, színes bőrűnek lenned ahhoz, hogy kiközösítsenek, beléd lépjenek, kirekesszenek. Elég, ha valamiért nem illesz be az adott közegbe. Elég, ha más a vallásod, ha tanultabb vagy, ha máshogy gondolkozol vagy ha esetleg szegényebb vagy a többieknél.
Akkor is kilógsz a sorból, akkor sem tartozol a többséghez, akkor is kinéznek maguk közül.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Szülőknek, kismamáknak szóló beszélgetős, szakértői csoportunkban bátran kérdezhetsz.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

kép: pinterest