Levendula-Lilla.net

arc-en-ciel

arc-en-ciel

Gyászfolyamat a homoszexualitásban? - A kamaszok és szüleik közös szivárványa

2019. július 31. - Lilla.Levendula

„Pár perce lépett be az ajtón, csendben figyeltem őt. Hiányzott belőle a kamaszokra jellemző vibrálás, tapintani lehetett azt a szomorúságot, ami körbe lengte. Magas, vékony tizenéves kamaszlány, divatos ruhában, drága kütyüvel a csuklóján. Az a típus, akiről egyébként azt gondolod, hogy csak megszületnie volt nehéz. Rám nézett, a tekintetéből dőlt a fájdalom, attól tartottam, hogy a köszönés után egyből zokogásba fog fulladni a beszélgetés… De ez a fájdalom mélyebbről jött, az a fajta volt, amikor már sírni sem tudsz. Azt hittem, hogy iskolai probléma, szerelmi csalódás van a háttérben vagy szüleivel nem értik meg egymást. De nem, nem ilyen jellegű gond volt, azt gyanította, hogy a lányokhoz vonzódik. Mi történik ilyenkor a lelkében, amitől ezt a fájdalmat érzi?” 

Cass modellje szerint a homoszexuális identitás fejlődés hat egymásra épülő lépcsőből áll, ezek az

  • identitáskonfúzió,
  • a személyiség összevetése,
  • az identitás tolerálása,
  • identitás elfogadása,
  • identitás büszkeség
  • és az identitás szintézis.

 Ezen a modellen keresztül könnyen be lehet mutatni azt a folyamatot, ahogyan a homoszexualitás az egyén életének részévé válik, azt, ahogyan elfogadja önmagát.

 A Cass modellt egy későbbi posztban részletesen ki fogom elemezni, most csak az adott esetre, de inkább általánosságban véve a tinédzsereket érintő vonulatára, a velük kapcsolatos problémakörre szeretnék kitérni.

A kamaszkor egy nagyon bonyolult időszak: változik a testük, tombolnak a hormonok, megy a harc az iskolai hierarchiában, ilyenkor a többségük azt érzi, hogy ő más. Ez a másság sokszor pozitív vagy közömbös érzés, viszont egy meleg kamasz számára ez gyakran negatívba hajlik. Érzi, hogy más, de eleinte nem tudja megfogalmazni, hogy miben az, de azt igen, hogy nincs a helyén, nem illik bele ebbe a közegbe.

Az első fázisban, az identitáskonfúzió szakaszában találkozik először azzal a gondolattal, hogy esetleg ő nem heteroszexuális. Ilyenkor a legkarakteresebb érzés a zavar, megkérdőjelezi a saját szexuális orientációját, sokszor a homoszexuális élményt egyfajta „véletlennek” tudja be (túl részeg volt, csak kísérletezgetett, tapasztalatot gyűjt), elképzelhető, hogy a szexualitást teljesen szeparálja az érzelmektől.

A következő szakaszban már elgondolkodik azon, hogy ő homoszexuális. Gondoljunk vissza a fenti esetre: heteronormatív társadalomban hogy érezheti magát az, aki meleg? Milyen lehet annak, aki egész addigi életében arra készült és arra nevelték, hogy egyszer majd lesz egy férje-felesége, gyerekei lesznek, szerelmes lesz egy ellenkező nemű emberbe, mert az az élet rendje. Azt érzi, hogy vele „nincs rendben valami”, „undorító”nak érzi saját magát, „hogy lesz így rendes élete?”, „ez mifelénk nagy szégyen”, „a szüleim nem fognak többé szeretni így”, „csalódni fognak bennem”. (az idézetek megtörtént beszélgetésekből vett valós mondatok)

Nem meglepő, hogy így érez egy olyan világban, ahol az emberek a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientációjú embereket másodrangúakként kezelik, ahol a középiskolák folyosói melegviccektől hangosak és gondolkodás nélkül bántalmazzák azokat, akik nem illenek az ő normáikba. Ilyenkor megpróbál láthatatlanná válni, elszigetelődik.

Az is lehet, hogy még úgy gondolja, hogy ő nem is „igazi homoszexuális”, ez csak egy átmeneti állapot, jó lenne, ha mihamarabb visszaváltozna.

Vannak olyan szakemberek, akik úgy gondolják, hogy a személyiség tolerálása és elfogadása annyira szorosan összefügg, hogy egy szakaszként kezelik. Az egyén elfogadja már a homoszexuálisát, de még külön kezeli a privát és a nyilvános életét. Kapcsolatot keres és létesít más homoszexuálisokkal, kialakítja a saját LMBTQ identitását.

és most megint visszakanyarodnék az esetünkhöz: egy kamaszról van szó. Vajon hol talál más melegeket?

Társkeresőkön és specifikus szórakozóhelyeken. Több olyan külföldi és magyar esettanulmányt olvastam és sajnos találkoztam is olyan kiskamaszokkal – akikről most beszélünk, az a 12-14 éves korosztály – akik melegbárokba jártak. Ültek bent, leitatták őket a felnőtt, 35-50 körüli férfiak/nők és szereztek egy szexuális tapasztalatot. Az esettanulmányokban többször elhangzott, hogy akkor gyerekként fel sem fogták, hogy ez beteges volt, hogy nem normális az, hogy tizenpár évessel élt egy erősen középkorú felnőtt nemi életet.

Az online társkeresők is nagyon veszélyesek, ott is rengeteg a szexuális visszaélés, az online szexuális abúzus. Itt is többnyire az a jellemző, hogy a középkorúak invitálják online együttlétekre a gyerekeket. Ezeket sokszor rögzítik és a felvétellel onnantól azt tesznek, amihez éppen kedvük tartja, feltölthetik pornóoldalakra, adhatják-vehetik, akár zsarolhatnak is velük…

Ez egy olyan problémakör, ami be van söpörve a szőnyeg alá, pedig nagyon fontos lenne beszélni róla.

A melegbántalmazás nagyon gyakori jelenség és nagyon fájdalmas.

Fájdalmas még akkor is, ha nem téged közvetlenül bántanak, hanem egy ismerősödet, mert igazából tehetetlen vagy, különben téged kezdenek ki. („miért véded a buzit? Te is buzi vagy?”-megtörtént)
Melegbántalmazás minden olyan cselekmény, amelyben agresszívan vagy bántóan kezelnek valakit, aki meleg vagy akiről azt hiszik, hogy meleg. A célpontjai olyan emberek, akikre nem illenek a nemi sztereotípiák, az teljesen lényegtelen, hogy milyen a szexuális beállítottságuk. Bántalmazásnak számít a gúnyolódás, a sértő becenevek használata, a fizikai bántalmazás, a negatív diszkrimináció, a szexuális bántalmazás.

Azért emeltem ezt ki, mert a meleg fiatalok sokkal gyakrabban – külföldi statisztikák szerint 30%-kal többször – követnek el öngyilkosságot vagy öngyilkossági kísérletet, aminek ez is lehet az egyik kiváltó tényezője.

Mit tegyél, ha azt látod, hogy valakit bántanak a nemi identitása miatt? Ha az iskolában történik, akkor szólni kell egy tanárnak, ő többnyire beszél az agresszorral, hogy fejezze be. Tapasztalatom alapján bizonyos intézményekben ez be szokott válni, minimum alább hagy a bullying, gyakran abba is marad. Ha az utcán, szórakozóhelyen, tömegközlekedési eszközön észleled ezt, akkor a rendőrséget kell hívni.

Kedves önmagát kereső fiatal! Ha most reménytelennek is érzed a helyzeted, tudd, hogy nem lesz örökké ilyen. Előbb-utóbb te választod meg a saját környezetedet, a barátaidat. Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, de nincs kihez fordulni, ingyenes tanácsadásért írj bátran, nem vagy egyedül. 

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.ű

melegteenskep.jpg

A fotót Eszter Halasitól kaptuk, a témával kapcsolatos többi fotóját itt találod: https://www.flickr.com/photos/182517101@N03/with/48224630002/?fbclid=IwAR3r180cSvMZ_8tO-TiSTnO5hhHptuG4l8sZkfyRwZv2vUA51fovQ7VmDiU

A bejegyzés trackback címe:

https://arc-en-ciel.blog.hu/api/trackback/id/tr9914988252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása