Levendula-Lilla.net

arc-en-ciel

Szoptatás világnapjára - bűntudat és stigma

2020. augusztus 01. - Lilla.Levendula

A szoptatás világnapjáról nekem tudjátok mi jut eszembe?

A mom guilt, a mom shaming, a stigma.

Az anyukák többsége nem úgy indul neki, hogy tápszerrel eteti a babát. Sokan már a várandósság elejétől - sőt, a babatervezéstől - arra készülnek, hogy majd anyatejjel táplálja a gyermekét.

Készül rá: elolvassa a releváns szakirodalmat, megvesz minden kiegészítőt a vitamintól a szoptatós párnáig, aztán eljön az a nap. Az a bizonyos, amikor tehetetlenségtől sírva nézi az éhségtől a karjában üvöltő csecsemőt. Netes fórumokat búj, szoptatási tanácsadót hív, szaporító fejést csinál hulla fáradtan az éjszaka közepén akár többször is, mert a babájának az anyatej a legmegfelelőbb. Mert a legjobbat akarja neki.

Elmegy a falig, megtesz mindent, de nem megy tovább.

A gyermekorvos, a védőnő mind megjegyzi, hogy "hát, jobb lenne, ha szoptatna, a gyermeknek ez az érdeke" és sorolják a szoptatás előnyeit, amit ő is tud és nagyon szeretne, de nem megy vagy nem olyan hosszan megy, mint ahogy tervezte és szemlesütve veszi át a vényt.

És utána meg kell bírkóznia a környezete rosszallásával, az anyjával-anyósával, akik mind "iskolás korig" szoptattak.

Az anyukákkal a fórumokon, játszótereken, akik lenézően mosolyognak a cumisüveg láttán-hallatán...

És meg kell küzdjön saját magával, azzal a gondolattal, hogy talán elbukott, hogy ő nem elég jó anya, nem eléggé nő. Mert neki nem sikerült, az ő teste ezt nem tudta megcsinálni.

Szeretném, ha látnánk ezt az oldalt is.

Szeretném kiemelni, hogy minden anyánál lesz valami, ami nem a tervezettek szerint történik, ami elengedéssel, esetleg tanulással jár. Akár az elengedés tanulásával... Lehet, hogy neked nem sikerült addig szoptatni (vagy egyáltalán nem sikerült szoptatni anatómiai okok miatt vagy egyéb betegség miatt), mint ameddig szerettél volna, másnál más lesz az, amivel küzdeni fog: lehet, hogy az ő gyermekénél a beszéd indul nehezebben, a mozgása nem úgy fejlődik és még sorolhatnám.

Sokszor elfelejtjük, hogy az anyaság nem verseny. Attól, hogy valami másképp alakult még nem buktál el. Szereted a gyermeked, úgy szereted, ahogy neki a legjobb, úgy ahogyan senki más nem tudja szeretni. És ez az egy, ami számít.

Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban  itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.

Szülőknek, kismamáknak szóló beszélgetős, szakértői csoportunkban bátran kérdezhetsz.

Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.

szopt.jpgkép: Unsplash

A bejegyzés trackback címe:

https://arc-en-ciel.blog.hu/api/trackback/id/tr3216098866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.