Üres tekintettel bámulsz magad elé, fel sem fogtad igazán, amit az orvos mondott az imént. Megállt az idő és meghasadt a lélek, mi lesz most..? Kitántorogsz kezedben a papírral, azzal, ami megerősítette, hogy minden szertefoszlott. Nem a fizikai része a legnehezebb, visznek-tolnak-ébreszd-vérzel-sírsz, de aztán eljön a másnap és az üresség. Az érzés, hogy aki pár napja még benned növögetett, a tested-lelked része volt, már csak a szívedben létezik. A külvilág elintézi pár (le)sajnáló tekintettel, egy-egy sajnálommal, esetleg egy "még fiatal vagy, majd lesz másik"-kal. Nem igazán tudják, hogy mit kell mondani, kell-e egyáltalán mondani valamit. Viszont minden egyes szánakozó pillantás a te veszteségedre emlékeztet, elbújnál. El a világ elől, el magad elől, hogy ne érezz semmit... Hogy búcsúzz el valakitől, aki a részed volt? Miért kellett így alakulnia? Miért mi? Ezek a kérdések mindenkiben ott vannak, aki valaha átélt ilyen jellegű veszteséget. A perinatális gyász körébe, folyamatába tartozik a várandósság alatt, a szülés körüli időszakban átélt vesztéségélmény, beleértve a betegen született gyermekek illetve a koraszülött gyermekek születés élményével kapcsolatos csalódottságot is.
Ahhoz hogy megértsük és tudatosítsuk a gyászmunka során megtapasztalt érzéseket, szeretném ismertetni a gyászfolyamat leírására talán legelterjedtebben használt Kübler-Ross modellt. Az egyszerűbb modell 5 fázist különít el:
1.) Tagadás és elszigetelődés: Sok nőben él egy halvány reménysugár, hogy az orvos tévedett és mégsem vetéltek el. Elmennek egy másik orvoshoz, hogy megcáfolja a diagnózist, esetleg órákat töltenek az érzett tünetek egyéb magyarázatát kutatva. Elképzelhető, hogy szeretnének egyedül maradni. Nem akarnak senkit látni, senkivel beszélni - még a társukkal sem. Ebben a stádiumban sokan kerülik a szociális interakciók minden formáját, dolgozni sem mennek.
2) Düh: Ilyenkor lehet, hogy valaki mást hibáztat a vetélés miatt. Sok nő az orvost okolja, mert szerinte észre kellett volna vegye a vetélés korai jeleit és akkor talán megakadályozhatta volna azt. Lehet, hogy a partnert vagy saját magát hibáztatja. Csalódottságot érezhet a kórházi dolgozók vetéléshez való hozzáállása miatt. Idegesíthető lehet a barátok vagy a rokonok hozzáállása, a véletlenül elejtett, károsnak ítélt, de egyébként segítőnek szánt megjegyzéseik.
3) Alkudozás: Ha hívő, akkor ilyenkor alkudozik a felsőbb hatalommal, a mielőbbi teherbe esésért és azért, hogy az a baba maradjon is meg, ezekért akár cselekedeteket is felkínál. Ebben a fázisban kezdi meg a kivizsgálásokat a következő terhesség sikeressége érdekében. Sokszor életmódot vált és kipróbálja a hozzá közel álló alternatív gyógyászati módszereket.
4.) A depresszió: Megfordul a fejében, hogy egyáltalán lehet-e valaha gyereke. Elképzelhető, hogy győzködi magát, hogy nem is akar igazán gyereket, esetleg a vetélés büntetés valamiért. Próbál újra teherbe esni, de ha nem történik meg olyan gyorsan, ahogy elképzelte, akkor megijed, hogy talán nem is lehet újra várandós. A következő terhességnél erős szorongást érez, félti a babát, fél az újabb vetéléstől.
A kisbabák képei, a környezetében nyilvánosságra hozott várandósságok zavarhatják, fáj a terhes nők, kisbabák látványa. Nem tud örülni mások terhességének, újszülöttjének. A kismamákat, kisgyermekeket, újszülötteket célzó reklámok is rossz érzést keltenek benne.
5.) Elfogadás: A vetélés okozta fájdalom még mindig jelen van, de már enyhült, nem olyan intenzív érzés, mint az elején. Vissza tud tekinteni és még mindig szomorú, de már sokkal könnyebben kezelhető. Nagyon sok nő csak akkor jut el erre az szintre, amikor már életet adott egy másik gyermeknek.
Fontos tudni, hogy nem minden nő megy át az összes fázison ill. egy-egy fázis hossza egyénenként eltérő. Később, másik cikkekben írok majd arról is, hogy meddig számít normálisnak egy-egy fázis hossza, mi az a pont, amikor már mindenképpen szakember segítségét kell igénybe venni. Nagyon kiemelendőnek tartom, hogy minden létező érzés, amit egy vetélésen átesett nő érez, az helyénvaló, nem kell miatta bűntudatot érezni. A fenti bejegyzés az első része egy olyan sorozatnak, amely a vetéléssel, az ahhoz kapcsolódó gyászfolyamattal foglalkozik. Foglalkozni fogok a partnerrel, a nagyobb testvérekkel, családtagokkal, hiszen általános élethelyzetben egy család élte át a veszteséget, nem csak a kismama. Fogok hozni olyan technikákat, kiadványokat is, amelyekkel oldani lehet a belső feszültséget, enyhíteni a fájdalmat. Nagyon sokszor az is javulást hoz, ha beszélünk róla. A bloghoz kapcsolódik egy facebook csoport, a ’Vetélés vagy missed ab utáni babavárás’. Aki úgy érzi, hogy szüksége van rá, szeretettel fogadjuk ITT
